Az 1912. évi nyári olimpiai játékokat, hivatalos nevén az V. nyári olimpiai játékokat 1912. május 5. és július 22. között rendezték meg a svédországi Stockholmban. A versenyeket több részletben, összesen huszonnégy versenynap alatt bonyolították le, és rajtuk – az olimpiák történetében először képviselve mind az öt földrészt – huszonnyolc nemzet kétezer-négyszázhét sportolója vett részt.

Érdekességek A torna atlétikai versenyszámaiban tesztelték az elektromos időmérést, a versenyzők és a nézők tájékoztatására bevezették a hangosbemondót. A svéd Oscar Swahn sportlövő hatvannégy évesen lett a stockholmi olimpia bajnoka. Máig ő a legidősebb olimpiai aranyérmet nyert sportoló. Swahn később részt vett az 1920. évi nyári olimpiai játékokon is, ahol ezüstérmet nyert. A stockholmi olimpián tűzték először műsorra Pierre de Coubertin javaslatára a művészeti versenyeket. Az olimpia előtt eljuttatott sporttárgyú művészeti alkotásokat erre a célra alakult bizottságok értékelték irodalom, festészet, szobrászat, építészet és zene kategóriákban. Szintén először került műsorra a modern öttusa, melynek lebonyolítási rendjét a házigazdák dolgozták ki. Mindhárom érmet svéd sportoló nyerte. Kardvívásban teljes volt a magyar vívók fölénye, egyéniben az első nyolc közé hét magyar jutott. Magyarország kardozásban fölényesen nyerte a csapatdöntőt is. 1912-ben első ízben szerepeltek az olimpián úszónők, egyelőre csak egy egyéni és egy csapat versenyszámban. Az első egyéni olimpiai bajnok úszónő az ausztrál Fanny Durack lett. A svédek tiltakozására nem rendeztek ökölvívóversenyeket. A kötöttfogású birkózás nagyközépsúlyú döntőjét kilencórás küzdelem után fújták le döntetlennel. Az olimpia szervező bizottságának elnöke Sigfrid Edström volt, aki a második világháború után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke lett. Egy halálos áldozata volt a maratoni futásnak. A szokatlanul nagy melegben Francisco Lázaro, portugál versenyző napszúrást kapott, futás közben rosszul lett és a versenyt követő napon meghalt. A versenyek kimagasló alakja az indián származású amerikai Jim Thorpe volt, aki fölényesen nyerte az öt- és tízpróbát. Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága azonban 1913-ban megállapította, hogy Thorpe az olimpia előtt egy ideig hivatásos baseball-csapatban játszott, ezért törölte az amatőr versenyzők névsorából és érmeit visszaküldte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. A NOB ekkor megfosztotta Thorpe-ot bajnoki címétől és az eredetileg második helyezetteket nyilvánította bajnoknak. 1982-ben ezt a döntést megváltoztatták, Jim Thorpe – posztumusz – visszakapta aranyérmeit és azóta öt- és tízpróbában két-két stockholmi olimpiai bajnokot tartanak nyilván. Az eset vélhetően szerepet játszott abban, hogy 1920-tól a sportolóknak az olimpia versenyeinek megkezdése előtt sportolói esküt – amit neveztek amatőr-eskünek is – kellett tenniük. A száz méteres hátúszásban az egyesült államokbeli Harry Hebner – nagy világversenyen elsőként – váltott karral és váltott lábbal úszott és ezzel az úszással fölényesen győzött. Hebner – sokak szerint szabálytalan – úszása nagy vitákat váltott ki, de a versenybíróság végül szabályosnak ítélte ezt a technikát és ezzel a stockholmi olimpián a hátúszás fejlődéstörténetének egy teljesen új fejezete kezdődött. Az ötpróbában hatodik, tízpróbában tizenhatodik helyezést elért amerikai atléta, Avery Brundage később 1952-től 1972-ig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke lett. Az öttusázók között induló volt, és az ötödik helyen végzett a második világháború később nagy hírnevet szerzett tábornoka George S. Patton.

Galéria

Részt vevő nemzetek bélyegkép|300px|Az 1912-es nyári olimpián részt vevő nemzetek; kék= új résztvevők, zöld= visszatérők Vastagítással kiemeltek azok a nemzetek, amelyek első alkalommal vettek részt olimpián.

Olimpiai versenyszámok A hivatalos programban a következő versenyszámok szerepeltek: Versenyszámok az 1912. évi nyári olimpiai játékokon 50pxSportág, szakágEgyéniCsapatnyíltférfinőiférfinőivegyesösszesenatlétika260400030birkózás5000005evezés1030004kerékpározás1010002kötélhúzás0010001labdarúgás0010001lovaglás3020005műugrás3100004művészeti versenyek0000055öttusa1000001sportlövészet100800018tenisz2220208torna1030004úszás6111009vívás3020005vízilabda0010001vitorlázás0040004 Összesen62433125107

Éremtáblázat

(A táblázatban a rendező ország csapata és a magyar csapat eltérő háttérszínnel a számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) 1. 25 19 19 632. 24 24 17 653. 10 15 16 414. 9 8 9 265. 7 4 3 146. 5 13 7 257. 4 2 0 68. 4 1 4 99. 3 2 3 8  3 2 3 8

Magyar részvétel Az olimpián 119 magyar sportoló vett részt. A bécsi udvar intrikái ellenére sikerült elérni, hogy a magyar csapat ugyan sorrendben az osztrákok mögött, de külön zászló és tábla alatt vonulhatott fel. A megnyitóünnepségen a magyar zászlót Rittich Jenő tornász vitte. A magyar sportolók összesen nyolc érmet – három arany-, két ezüst és három bronzérmet szereztek. A legeredményesebb magyar sportoló, Fuchs Jenő két aranyérmet nyert. Rajta kívül két érmet nyert még Mészáros Ervin, vívó. A részt vevő magyar sportolók névsorát lásd az Az 1912. évi nyári olimpia magyarországi résztvevőinek listája szócikkben.

A magyar versenyzők nyolc sportágban, illetve szakágban összesen hatvanhat olimpiai pontot szereztek. Ez nyolc ponttal kevesebb, mint az előző, londoni olimpián elért eredmény. A magyar szereplésről részletesen lásd a Magyarország az 1912. évi nyári olimpiai játékokon szócikket.

Jegyzetek

Források

Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – Kutassi László – Erwin Niedermann: A magyar és az osztrák olimpiai mozgalom története 1918 előtt – A Magyar Olimpiai Akadémia kiadványa, Budapest, 1990 – (ISBN szám nélkül)

Nemzeti Sport – 2004. augusztus 11.

További információk

1912, Stockholm – svéd minőség

Kategória:Stockholm sportélete