A 4 Vesta (a latin Vesta szóból) a második legnehezebb objektum a kisbolygóövben, 530 km-es átlagos átmérővel. Az egész kisbolygóöv tömegének 9%-át foglalja magába. Becsapódások miatt tömegének körülbelül 1%-át veszítette el az utóbbi egymilliárd évben. Ezen becsapódásokból keletkezett HED meteoritok több alkalommal is csapódtak már a Földbe, így gazdag információforrásként szolgálva a kisbolygóról.M. S. Kelley et al Quantified mineralogical evidence for a common origin of 1929 Kollaa with 4 Vesta and the HED meteorites, Icarus, Vol. 165, p. 215 (2003). Vesta a legfényesebb aszteroida, és a Naptól való legnagyobb távolsága nem sokkal több, mint a Ceres legkisebb távolsága.
A NASA Dawn űrszondája 2011. július 16-án egyéves kutatóprogram keretében pályára állt a Vesta körül. A Vesta felszínén található a Rheasilvia kráter, aminek központi csúcsa a legmagasabb hegycsúcs a Naprendszerben.
Felfedezése bélyegkép|balra|300px|Méretösszehasonlítás: az első tíz kisbolygó a Föld Holdjához hasonlítva. A Vesta a negyedik balról (megj.: a Ceres ma már törpebolygó)
A Vestát Heinrich Wilhelm Olbers német csillagász fedezte fel 1807. március 29-én. Az elnevezés jogát átadta Carl Friedrich Gauss matematikus számára, aki az otthon és a tűzhely római istennője, Vesta után nevezte el.
A Vesta 1807-es felfedezése után 38 évig nem találtak újabb kisbolygót. Azon idő alatt, míg csupán négy volt ismeretes, mindegyik bolygóként számított, és saját szimbólumuk is volt. A Vestát egy stilizált tűzhely (16px|⚶) szimbolizálta. Ez egy régi 16px|A Vesta régebbi szimbóluma változat egyszerűsített változata. Gauss eredeti verziója a 16px|.
A Vesta kisbolygó jelenlegi égitest-besorolása A Vesta a második legnagyobb égitest a kisbolygóövben. Alakja nagyon közel áll a gravitáció által kialakított lapított gömb alakhoz,P. C. Thomas et al Vesta: Spin Pole, Size, and Shape from HST Images, Icarus, Vol. 128, p. 88 (1997). de a sarknál található homorú és kidudorodó rész miatt nem kaphatott törpebolygó címet az IAU Resolution XXVI 5 alapján.
A Vesta színképe A 4 Vesta visszavert színképére jellemző a 0,95 mikrométer hullámhosszon észlelhető nagy elnyelési vonal, melyet a bazaltok piroxénjének vastartalma okoz. Már az 1970-es években e színképvonal alapján sejtették a HED meteoritok és a Vesta kisbolygó közötti alapvető kapcsolatot. Később azt is felismerték, hogy számos kisbolygónak a színképe (s ezek közül többnek a pályaelemei is) a Vesta kisbolygóéra hasonlítanak. A pályaelemek hasonlóságát az excentricitásban, az inklinációban és a fél nagytengelyben (2,50 CsE) találjuk. Ezeket a kisbolygókat színképük alapján V-típusú kisbolygóknak nevezték el. A pályahasonlóságok alapján arra következtettek, hogy a V típusú kisbolygók egy Vesta kisbolygócsaládot alkotnak. E kisbolygócsalád tagjai az egykor még nagyobb méretű Vesta kéregdarabjai lehettek, amiket ütközések szakíthattak le a kisbolygóról. A Dawn űrszonda felvételei alapján föltárul majd a Vesta kisbolygó felszíni fejlődéstörténete.
A Vesta felszíne thumb|300px|Régi, kráterekkel sűrűn telehintett felszíndarab a Vestán thumb|300px|left|A kisbolygó északi féltekéje 5200 km távolságból (2011. július 23.) thumb|300px|Kráterezett felszín (2011. augusztus 6.) thumb|300px|left|Kráterekkel sűrűn telehintett felszíndarab a terminátor közelében thumb|300px|Vesta-kráterek különböző mértékben lepusztulva 300px|A forgó Vesta kisbolygó.
A Dawn űrszonda felvételei 2011-ben megérkeztek. A kisbolygó felszíne idős kráterekkel telehintett felületekkel van borítva. Fiatalabbak azok a tartományok, melyeket az egyenlítővel közel párhuzamosan "végiggördülő" testek szántottak a Vesta felszínére.
A kisbolygó déli sarkánál található az 500 kilométer széles Rheasilvia kráter, aminek közepében található meg a Naprendszer legmagasabb hegycsúcsa.
A Vesta kisbolygó anyaga A Vesta kisbolygó anyagáról a meteoritika és a színképvizsgálatok nyújtottak tájékoztatást. A meteoritok egy csoportja, a bazaltos akondritok magmás szövetűek. Ennek alapján arra következtettek, hogy ezek a meteoritok egy olyan kis égitestről származhatnak, amely elég nagy volt ahhoz, hogy magmás differenciálódás játszódjék le rajta. A kis égitest eredetileg kondritos lehetett. Miután fölmelegedett, anyaga részlegesen megolvadt és előbb a vastartalmú komponensek különültek el, majd a bazaltos magmák váltak ki a kondritos köpeny anyagából. A bazaltok részben a felszín alatt kis mélységben szilárdultak meg és a felszín közelében kristályosodtak (kumulátos eukritok), részben nagy mélységben kristályosodtak (diogenitek és olivin-diogenitek), részben a felszínre ömlöttek (eukritok). E három meteorit-típust HED meteoritoknak is nevezik. A HED meteoritok színképe hasonlít a 4 Vesta kisbolygó színképéhez és ennek alapján tekintették a HED meteoritokat a Vesta kisbolygó anyagának.
Jegyzetek
További információk
HubbleSite: Hubble térképei a Vesta kisbolygóról Encyclopaedia Britannica, Vesta - teljes cikk HubbleSite: Hubble Reveals Huge Crater on the Surface of the Asteroid Vesta Pályaszimuláció a JPL-től (Java) 4 Vesta képek az ESA/Hubble-nál A Hubble képei a Vestáról a Planetary Society Weblogban (animációk is)
Kategória:V típusú kisbolygók