bélyeg|260px|Gagarin repülő növendékként Szaratovban 1954-ben NASA emléklap Gagarin űrrepülésének 10. évfordulójára John Glenn, James McDivitt és Neil Armstrong űrhajósok aláírásával|bélyeg|260px
Jurij Alekszejevics Gagarin (oroszul: Юрий Алексеевич Гагарин; Klusino, 1934. március 9. – Novoszjolovo közelében Kirzsacsi járás, 1968. március 27.) orosz származású szovjet űrhajós, az első ember a világűrben – a Vosztok–1 űrhajóval indult 1961. április 12-én, Bajkonurból Föld körüli egyfordulatos útjára. Ezzel az emberes űrrepülések terén is megelőzték a szovjetek az amerikaiakat.
A világ első űrhajósa a Szovjetunióban, Klusinóban született egy parasztcsalád négy gyermeke közül harmadikként. Gyermekként megszenvedte a második világháború német megszállását; két testvérét is elhurcolták a betörő náci csapatok. Később, a középiskolában öntödei munkásnak tanult, előbb a közeli Gzsatszk városában, később Moszkvában. Iskolai tanulmányai során lépett be az akkori kommunista ifjúsági szervezetbe, a Komszomolba, majd ezt követően egy szaratovi repülőklubba, ahol Jak–18-ason tanult először repülni. Repülőtanulmányai miatt, amikor sorkatonai szolgálata megkezdődött, Cskalov városba, repülőkiképzésre vezényelték. 1957-ben pilótavizsgát tett MiG–15 repülőgépen és hadnagyi rendfokozattal tényleges szolgálatra vezényelték a luosztari katonai bázisra a Murmanszki területre.
1959 nyarán a Szergej Koroljov által összeállított követelményrendszer alapján a pilóták között a hadsereg elindított egy szelekciós folyamatot leendő űrhajósjelöltek kiválasztására. A végső cél hat jelölt kiválasztása volt, akik majd a Szovjetunió leendő Vosztok-programjában űrrepülést végezhetnek. A válogatást a Központi Katonai Repüléskutató Kórházban végezték, amelynek során előbb 154 főre, majd 20 főre csökkent a kiválasztottak köre. Ez a csoport később a hodinkai bázisra költözött, és ott fizikai gyakorlatokkal rostálták tovább a jelöltek körét, amely végül 6 főre csökkent. Ők lettek a Szovjetunió első űrhajós-jelöltjei, köztük Jurij Gagarinnal. A hat űrhajós kiképzése haladt tovább, miközben Koroljov, illetve a programot irányító és a csoportot átvevő Kamanyin altábornagy folyamatosan figyelte a jelöltek teljesítményét. Különböző tesztek elvégzése után és különböző szempontok szerint értékelve 1961. április 3-án, kilenc nappal a tervezett első Vosztok repülés előtt Kamanyin javaslatára Jurij Gagarint választották ki – German Tyitov tartalék jelölése mellett – az első repülésre.
1961. április 12-én, helyi idő szerint reggel 9:07-kor a Vosztok–1 űrhajó a katonai R–7 „Szemjorka” interkontinentális ballisztikus rakétából átalakított Vosztok–K rakétával elstartolt a tyuratami Bajkonur Űrközpontból, majd röviddel később Föld körüli pályára állt utasával, Jurij Gagarinnal. Az űrhajósnak csak annyi teendője volt, hogy rádión végig jelentette a saját állapotát, valamint az űrhajója működésének paramétereit, amelyek rendben voltak a negatív várakozások ellenére. Az űrhajó irányítása automatikusan zajlott, emberi beavatkozásra nem volt szükség. A szovjet tudósok nem tudhatták előre, mi fog történni az űrhajóssal, így azzal számoltak, hogy képtelen lesz bármilyen művelet elvégzésére. Ezért az űrhajónak automatikusan kellett működnie és végrehajtania a küldetést.
A TASZSZ szovjet hírügynökség csak a sikeres startot követően hozta nyilvánosságra a világ előtt a sikeres start tényét és jelentette be, hogy a világ első embert szállító űrhajója, Jurij Gagarinnal a fedélzetén Föld körüli pályára állt a világűrben. Jurij Gagarin a Kedr (Cédrus) rádió hívójelet használta a repülése alatt. Az űrhajó 108 perces keringése során egyetlen Föld körüli fordulatot tett, és a szovjetunióbeli Szaratov közelében szállt le. A szovjet titkolózás miatt csak sokára derült fény arra, hogy ezzel 400 km híján nem volt meg a teljes fordulat, és az űrhajós sem a FAI nemzetközi repülési rekordokat nyilvántartó szervezet szabályai szerint teljesítette azt.
A repülést követően Gagarin hazai és nemzetközi diadalútra indult, és számos kitüntetéssel halmozták el. A világ 30 országát látogatta meg, köztük hazánkat is, népszerűsítve az űrrepülés ügyét és hazáját, a Szovjetuniót. Később már nem hajtott végre több űrrepülést, bár néhány évvel az első repülését követően ismét űrhajós kiképzésben részesítették, az új, Szojuz űrhajó közelgő repüléseire, illetve a szovjet holdprogram feladatainak teljesítéséhez. A kiképzés közben, egy MiG–15 UTI repülőgépen felszállva, 1968. március 27-én repülőbalesetet szenvedett, melynek során gépparancsnokával együtt lezuhant, és meghalt.
Ifjúkora
Jurij Gagarin 1934. március 9-én született a Moszkvától nyugatra fekvő Klusino faluban, Gzsatszk város közelében (mely utóbbit 1968-ban tiszteletére Gagarin névre neveztek át). Szülei egy kolhozban dolgoztak, édesapja, Alekszej Ivanovics Gagarin ácsként, édesanyja Anna Tyimofejevna Gagarina pedig a tejüzem dolgozójaként. Jurij a család harmadik gyermeke volt, bátyja, Valentyin 1924-ben, nővére Zoja 1927-ben született, és míg bátyja Gagarin születésének idején már szüleinek segített a munkában, nővérére hárult a feladat, hogy vigyázzon öccsére és az 1936-ban született legkisebb testvérre, Boriszra.
A kisfiú 1941. szeptember 1-jén elkezdte általános iskolai tanulmányait, amelyet azonban félbeszakított a hitleri Németország csapatainak második világháborús inváziója a náci Barbarossa terv keretében, ahogy Moszkva elfoglalására vonult fel a német haderő. Gagarin faluját 1941 novemberében szállták meg a német csapatok, így a tanulmányai megszakadtak. A család otthonát a németek lefoglalták, és műhelyt alakítottak ki benne, a családfő a kertjükben egy földbe vájt putrit épített, ahol nagyjából 3 x 3 méteren volt kénytelen élni a hattagú család még másfél évig, amikor 1943. április 9-én a Vörös Hadsereg fel nem szabadította a települést. Időközben bátyját, Valentyint és nővérét Zoját a németek kényszermunkára hurcolták német és lengyel területen fekvő koncentrációs táborokba, ahonnan csak 1945-ben, a háború után térhettek haza. Szörnyű háborús élménye volt, hogy öccsét, egy a házuknál dolgozó német a sáljánál fogva felakasztotta az almafára. Jura az édesanyjához szaladt, aki időben kioldozta a sálon a csomót, a gyermek így életben maradt. Gagarin számára a felszabadulást követően újraindult az iskolai oktatás, ahol a tanárai intelligens és szorgalmas tanulóként jellemezték, aki különösen matematikából és fizikából tűnt ki.
1945. május 24-én a család beköltözött Gzsatszk városába, ahol Gagarin továbbtanult, és 1949-ig a hatodik osztály befejezéséig jutott. A szülei azt szerették volna, ha befejezi a hetedik osztállyal az iskolát szülőhelyén, de Gagarin Moszkvában szeretett volna tanulni. Akkoriban a közlekedési nehézségek miatt nem volt könnyű eljutni a fővárosba, és Gagarin le is késte a felvételit, mire oda tudott utazni, és csak szeptember 30-án tudott nagybátyja, Szavelij Ivanovics Gagarin közbenjárására felvételt nyerni a 10. számú ljuberci szakiskolába, ahol öntő-formázónak tanult. Iskolai tanulmányaival egyidőben Gagarin belépett a kommunista ifjúsági szervezetbe, a Komszomolba. 1951 májusában, esti tagozaton, sikerrel végezte el a hetedik, záróosztályt, majd júniusban szintén sikeres érettségit tett.
1951 augusztusában Gagarin át lett irányítva a Szaratovi Ipari Technikum öntödei osztályába, ahol öntőtechnikusnak képezték ki. Az iskolában jó testnevelési eredményeinek köszönhetően a Munkaügyi Tartalékok nevű sportegyesület titkára is lett. 1954. október 25-én belépett a Szovjetunió szaratovi DOSZAAF (Önkéntes Közösség a Hadsereg, a Repülés és a Flotta Támogatására) repülő klubjába, ahol elkezdett repülőleckéket is venni, majd letette a könnyűgépes pilótavizsgát. 1955 sikeres év volt a növendék számára: tanulmányait kitüntetéssel végezte, míg a repülőklubban egyedül önállóan repülhetett ki egy Jak–18 repülőgéppel. Repülőklubbeli tagsága során 196 repülést hajtott végre, 42 óra 23 percet repülve.
Belépése a haditengerészeti légierőbe
Tanulmányai és repülővizsgái után még 1955-ben Gagarint besorozták a szovjet hadseregbe, ahol repülő előképzettsége miatt Cskalov városába (ma és korábban Orenburg) küldték, az ottani, Vorosilov marsallról elnevezett 1-es számú katonai pilótaiskolába. Egy neves oktatónál tanult, és hamarosan tanulmányi eredményei alapján kinevezték a parancsnok szárnysegédjének. Iskolai előmenetele kiváló volt, bár a legendárium szerint társaival verekedésig fajult konfliktusai támadtak, amelynek nyomán kórházba is került. A kiváló tanulmányi eredmények ellenére a repülésben kezdetben nem volt sikeres, a gyakorló repülések leszállásait rendre elhibázta. Olyannyira, hogy az iskola el is kívánta tanácsolni. A döntés előtt (amely ellen Gagarin könyörgött, hogy vonják vissza) az iskola igazgatója azt a mentő ötletet találta ki, hogy Gagarin kis termete (összesen 157 cm magas volt) miatt tegyenek egy magasító párnát az ülésébe, hogy más rálátási szöge legyen a repülés során. Az ötlet bevált, onnantól Gagarin jól teljesítette a leszállásokat is.
1957. október 25-én Gagarin letette a pilótavizsgát a MiG–15-re, és kitüntetéssel diplomázott a repülőiskolán. A végzett pilótát a Murmanszki terület luosztari bázisára vezényelték az Északi Flotta 122. Vadászrepülő Hadosztályának kötelékébe tartozó 769. Vadászrepülő Ezredhez, amely MiG-15 gépeket üzemeltetett.
Űrrepülése Az űrhajóscsoport válogatása A szovjet űrprogram 1959 nyarán jutott el oda, hogy az emberrel végrehajtott repüléshez magát a repülést majdan végrehajtó űrhajóst (vagy űrhajósokat) elkezdjék keresni. A Szergej Koroljov által összeállított követelményrendszer alapján a Szovjet Légierő pilótái közül kerestek 25–30 év közötti, 175 cm-nél nem magasabb (optimálisan 170–175 cm közötti), maximum 70–72 kg-os testsúlyú, kiváló egészségi és mentális állapotban levő pilótákat.
Több mint 3000 pilóta kartonjának átvizsgálásával kezdődött a szelekció, majd a kiválasztottak számára több fordulóban zajlott le a pszichológiai és fizikai teszteket egyaránt tartalmazó válogatás 1959 nyarán, amelyek végén 20 jelölt léphetett tovább a következő kiválasztási fordulóba. A végleges szelekciót a moszkvai Központi Repülő Tudományos Kutató Kórházban végezték 1959. október 3-i kezdettel, amelyben újabb pszichológiai és fizikai próbáknak (Bárány-féle forgószékes vizsgálatoknak, alacsony nyomású kamrának, centrifuga tesztnek) vetették alá a kutatók a pilótákat. 1960. január 11-én Konsztantyin Versinyin marsall megalapította a Frunze Katonai Akadémián az Űrhajós Kiképző Központot. A 20 fős jelöltcsoport további próbái itt folytatódtak a költözés után, amelyek során előbb 12, aztán 8, majd 6 fősre szűkült a jelöltek köre. A lezajlott válogatás során 6 jelölt került kiválasztásra. A végső hat fő kiválasztása 1960. május 30-án történt meg. Egy hónappal később a jelöltek az újonnan létrehozott Csillagvárosba költöztek át, ahol a kiképzésük 1960. június 29-én megkezdődhetett. Később, a kiképzés ideje alatt egy baleset okozta haláleset és egy másik baleset okozta sérülés miatt még két helyen változott a jelöltlista, amely végül a következőképpen állt össze: Jurij Gagarin, Valerij Bikovszkij, Andrijan Nyikolajev, Pavel Popovics, German Tyitov, Grigorij Nyeljubov. Közülük kerülhetett ki később a világ első űrhajósa. Az amerikai és az orosz kiválasztási rendszer egyik lényeges különbsége, hogy míg a kiválasztott amerikai jelöltek neve nyilvánosan ismert volt, addig az orosz jelöltek nevét titkosan kezelték, és csak akkor közölték az adott űrhajós nevét, amikor már a világűrben járt. Sokak neve csak a Szovjetunió összeomlása után került nyilvánosságra.
A húszfős kiválasztási körben már nemcsak fizikai és pszichológiai, hanem politikai szempontok is érvényesültek: