bélyegkép|200px|Szent Gellért szobra a Gellért-hegy oldalában bélyegkép|200px|Szent Gellért életének jelenetei a Magyar Anjou-legendáriumban (Gellért és István, remetesége, püspökké választása, prédikációja)Szent Gellért püspök Nagy legendája (14. század), sermones.elte.huSzt. Gellért legendája, tudasbazis.sulinet.hu bélyegkép|200px|Szent Gellért halála és temetése a Magyar Anjou-legendáriumban (a papok megölése, Gellért letaszítása, a kocsi magától Csanádra indul a testével, temetése) bélyeg|200px|Szent Gellért combcsontját őrző, 1856-ban Scitovszky János prímás által készíttetett ereklyetartó az esztergomi Főszékesegyházi KincstárbanSzent Gellért ikonográfiája a barokk kori grafikák tükrében, sulinet.hu
Szent Gellért püspök (olaszul: Gerardo di Sagredo; latinul: Gerardus; Velence, 977. április 23. – Buda, Kelen-hegy, 1046. augusztus 29.) bencés szerzetes, 1030-tól haláláig a csanádi egyházmegye első püspöke volt.
Pontos származását és ifjúkorát bizonytalanság övezi, de a modern kutatások szerint egy velencei patríciuscsalád (feltehetően a Morosini vagy a Sagredo) sarja volt. Kiváló bencés neveltetésben részesült Velencében és Bolognában. Később kolostora apátjává választották, ám tisztségéről hamarosan lemondott, hogy régi vágyát beteljesítve a Szentföldre zarándokoljon. 1015-ben indult el a zarándokútra, ám egy tengeri vihar miatt kénytelen volt megszakítani útját. Magyarországra érkezve a hazai egyházi vezetők maradásra bírták, I. István király pedig őt bízta meg trónörökös fia, Szent Imre herceg nevelésével. Udvari feladatainak befejezése után, 1023-ban a bakonybéli remeteségbe vonult, ahol a következő éveket elmélyült imádsággal és teológiai elmélkedéssel töltötte. I. István király 1030-ban az újonnan alapított csanádi egyházmegye püspökévé nevezte ki, ahol kiemelkedő egyházszervező és térítő munkát végzett, megindította a helyi papképzést, és a hagyomány szerint megvetette a hazai Mária-tisztelet alapjait. István király halálát (1038) követően, a trónharcok idején aktív politikai szerepvállalásra kényszerült, majd 1046-ban a pogány Vata-lázadás résztvevői a pesti révnél elfogták, és a mai Gellért-hegyről letaszítva vértanúhalált halt.
Vértanúhalálának időpontját a modern kutatások augusztus 29-ére teszik, liturgikus emléknapját azonban hagyományosan szeptember 24-én tartják. 1083-ban avatták szentté, ereklyéit – a hovatartozásuk körüli évszázados viták következtében – napjainkban több olaszországi, magyarországi és csehországi templom őrzi.
Élete Származása és itáliai évei Gellért származását és életének korai szakaszát bizonytalanság övezi, mivel az életéről szóló, halála után íródott legendák sok hagyományos szentéletrajzi elemet (toposzt) tartalmaznak. A modern történeti kutatások és a kor viszonyainak elemzése szerint a velencei Morosini (egy későbbi, vitatott hagyomány szerint a Sagredo) patríciuscsalád sarja volt, és feltételezhetően a Palazzo Sagredo–Morosinit birtokló ágból származott.Szegfű László: Szent Gellért családjáról. Acta Historica (Szeged) 75. évf. 1983 (január), 11–18.Diós István (magyar kiadás szerk.): Szentek élete. Szent Gellért, Budapest, 2001. 5. bővített kiadás elektronikus változata. (A fordítás Joseph Weisbender: „Heilige des Regionalkalenders”, 1978 c. kiadás alapján készült.) Atyja, Gerardo (Gellért) velencei patrícius volt, rokonságban állt a Centranigo családdal is, amelyből Pietro Barbolano (1026–1031) dózse kikerült.
A hagyomány szerint súlyos gyerekkori betegsége után öt évig tanult a San Giorgio Maggiore-szigeten lévő bencés kolostorban. Kiváló szerzetesi oktatásban részesült, amelynek során nyelvtant, zenét, filozófiát és jogot is tanult. Ezt követően a szent iratok tanulmányozásába kezdett, és korán felébredt benne a vágy, hogy Szent Jeromos műveit magában a betlehemi monostorban olvashassa. Atyja 990 és 995 között részt vett egy népes velencei zarándoklaton Jeruzsálembe, de az út során az arabok megölték. Fia, aki eredetileg a György (Giorgio) nevet viselte, atyja emlékére ekkor vette fel a Gellért (Gerardo) nevet. 1005 táján szerzetestársai kisebb tisztségre (valószínűleg perjellé) választották az ekkoriban pappá szentelt, 25 év körüli ifjút. Vilmos apát a monostori iskola tanítójának szánta, ezért a hét szabad művészet (septem artes liberales) tanulmányozására Bolognába küldte. Gellért öt év múlva hazatért, majd Vilmos halála után rendtársai apáttá választották. Csak vonakodva fogadta el a tisztséget, amelyről hamarosan le is mondott, hogy régi vágyát beteljesítve a Szentföldön telepedjen le.
Magyarországi udvari szolgálata Gellért 1015 február közepén zárai kereskedők hajóján indult zarándokútra a Szentföldre. A dalmát partoknál (Poreč közelében) egy tengeri vihar miatt kénytelen volt megszakítani útját, és a Póla melletti Szent András-szigeten keresett menedéket. Itt találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki meggyőzte, hogy a biztonságosabb dunai útvonalon, a Magyar Királyságon és Konstantinápolyon keresztül folytassa zarándoklatát.
Magyarországon Szent Asztrik pécsváradi apát vendége volt, aki – felismerve műveltségét és szónoki képességeit – igyekezett őt maradásra bírni, hogy prédikációival segítse a magyarok megtérését. 1015. augusztus 15-én Székesfehérváron bemutatták I. István királynak, aki rábízta trónörökös fia, Imre herceg nevelését. Gellért az udvari szolgálata során diplomáciai feladatokat is ellátott, a király követeként járt többek között a Francia Királyságban.
Miután Imre herceg nevelése befejeződött, Gellért – barátja, Szent Günter példáját követve – 1023-ban visszavonult a bakonybéli remeteségbe, ahol mintegy hét évet töltött imádságban és elmélyült tudományos munkában.[(https://www.bakonybel-monostor.hu/tortenet/) A Szent Mauríciusz Monostor története. Bakonybél. A monostor honlapja] Megtekintve 2021-10-5ú
A csanádi egyházmegye élén I. István 1030-ban a marosvári (későbbi nevén csanádi) egyházmegye püspökévé nevezte ki, feladatául szabva az Ajtonytól elfoglalt Tisza–Maros–Duna közi terület lakosságának keresztény hitre térítését. Székhelyére, Csanádra a tartomány ispánja tíz – köztük hét magyarul beszélő – szerzetes kíséretében vezette; itt az Oroszlámosra áthelyezett, bizánci rítusú szerzetesek megüresedett monostorában rendezkedtek be.
Gellért az egyházmegyét hét főesperességre osztotta. Személyesen járta be a vidéket, hogy kijelölje az új templomok helyét és irányítsa a térítést. Székesegyházat építtetett, a templomokban pedig meghonosította a menedékjogot. A hazai papképzés megindítása érdekében Csanádon iskolát alapított, amelynek vezetését a magyar főurak kérésére Valter mesterre bízta.
Püspökként szigorú aszkétaéletet élt, ugyanakkor behatóan foglalkozott a tudományokkal, például a csillagászattal is. Mivel magyarul nem tanult meg olyan szinten, hogy önállóan tudjon prédikálni, a néphez intézett beszédei során tolmácsokra (magyarul tudó bencés szerzetestársaira) támaszkodott. A történeti hagyomány neki tulajdonítja Szűz Mária magyarországi tiszteletének megalapozását és széles körű elterjesztését.
Szent István 1038. augusztus 15-én bekövetkezett halálát követően a trónharcok Gellért püspököt is aktív politikai szerepvállalásra kényszerítették. A krónikás hagyomány szerint 1041-ben a székesegyházában előre elkészíttetett sírjánál siratta az ország sorsát. 1044 húsvétján Csanádon megtagadta Aba Sámuel megkoronázását; nyilvánosan szembeszállt az uralkodóval és megjósolta bukását, miután a király a nagyböjt idején kivégeztette az ellene szervezkedő urakat.Képes krónika. A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról. Ford. Geréb László. Magyar Hírlap és Maecenas Kiadó, Budapest, 1993. /Heti klasszikusok/ A császár Aba ellen Magyarországba jön fejezet, 27. oldal
Vértanúsága és szentté avatása Orseolo Péter második uralkodása idején Csanádon határozták el a magyar főurak Vazul fiainak visszahívását. 1046-ban Gellért Beszteréd, Bőd és Beneta püspökök társaságában útra kelt Székesfehérvárról a pesti rév felé, hogy fogadja a hazatérő András herceget. A pesti révnél a pogány Vata-lázadás résztvevői elfogták a püspököt, egy talyigán letaszították a Kelen-hegyről (a mai Gellért-hegyről), majd lándzsával átdöfték és megkövezték.
Szegfű László történész forráselemzései alapján Gellért vértanúságára – a hagyományos, 1091-ben kijelölt szeptember 24-i liturgikus ünneppel szemben – valójában augusztus 29-én került sor. Szegfű László: Még egyszer Szent Gellért prédikációiról. Aetas, 1999. 3. számGellért, Szt, OSB, lexikon.katolikus.hu (Szegfű László szócikke)
1083-ban, I. László magyar király kezdeményezésére VII. Gergely pápa szentté avatta I. Istvánt, Imre herceget és Gellértet. A Szeged-Csanádi egyházmegye védőszentje halálának megemlékezési ünnepségeit (Szent Gellért Hét) ma is a több évszázados liturgikus ünnepnap, szeptember 24-e környékén tartja.Karácsonyi János i. m. 161. o. Szent Gellért ereklyéinek hovatartozásáról később vita bontakozott ki a velenceiek és a magyarok között; földi maradványait napjainkban olasz, magyar és cseh földön, több helyszínen őriznek.
Művei Szent Gellért jelentős teológiai irodalmi munkásságot fejtett ki, írásaiból azonban csupán egyetlen értekezés maradt fenn. Ennek kéziratát a 18. században fedezték fel a freisingi káptalan könyvtárában. A mű Deliberatio Gerardi Morosanae Ecclesiae Episcopi supra hymnum trium puerorum ad Isingrimum liberalem (magyarul ’Gellértnek, a marosi egyház püspökének elmélkedése a három fiú himnuszáról a tudós Isingrimushoz’) címen ismert. A szöveget – amelyet a hazai tudományos irodalom legrégibb emlékeként tartanak számon – elsőként gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök adta ki nyomtatásban 1790-ben. A mű modern, latin és magyar nyelvű kritikai kiadása 1999-ben jelent meg Szegeden Elmélkedés – Gellért, a marosi egyház püspöke A három fiú himnuszáról címmel.Vajda Tamás: Magányos remekmű a XI. századból (ismertető és kritika a kötetről)
Szent Gellért más művei az idők során elvesztek. A korabeli források alapján tudható, hogy elveszett írásai a következő témaköröket dolgozták fel:https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/1-a-magyar-irodalom-a-kozepkorban-2/a-magyar-irodalom-a-xi-szazadban-13B/latin-irodalom-szent-gellert-puspok-ertekezese-1B6/ Magyarázatok Szent János apostol első leveléhez; Értelmezések a Zsidókhoz írt levél első fejezetéhez; Értelmezések a Szentháromságról.
Többen neki tulajdonították Szent István király Intelmeinek szerzőségét is, ez a feltételezés azonban tudományosan nem bizonyított.
Emlékezete A nép a Csanádon eltemetett püspököt azonnal szentként kezdte tisztelni, 1083-ban pedig István királlyal és Imre herceggel együtt az egyház is a szentjei közé iktatta. Szent Gellért (San Gerardo) megmaradt ereklyéit – bebalzsamozott testét, piros miseruhában és piros infulában – jelenleg a velencei lagúnában fekvő Murano szigetének Santa Maria e Donato-bazilikájában őrzik.Benda Iván fotográfus honlapja. Szent Gellért ereklyéi a muranói Santa Maria e Donato-bazilikában. Megtekintve 2021-10-6Az ereklye képe Ereklyéinek kisebb részei az évszázadok során ajándékozások és cserék révén elkerültek Bolognába és Prágába is. Őriznek belőlük Győrött, 1992 óta Szegeden a Fogadalmi templomban (a szegedi dómban), a budapesti belvárosi plébániatemplomban (2002),Csordás Lajos: Szent Gellért testereklyéinek vándorlása. NOL. Archívum, 2002. január 19. valamint a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorban (2018).Szent Gellért „visszatér” Bakonybélbe. Bakonybél önkormányzat honlapja. Vértanúságának helyét utóbb Szent Gellért hegyének nevezték el (az ezen létrejött budapesti városrész a Gellérthegy nevet viseli). A Szent Gellért-szobor neki állít emléket a Gellért-hegy északkeleti oldalában, hasonlóan a hegy délkeleti tövében fekvő Szent Gellért térhez, valamint az ott álló Gellért gyógyfürdőhöz és Gellért Szállóhoz. Szent Gellért a Szeged-Csanádi egyházmegye védőszentje.