thumb|right|250px|Pierre Auguste Cot: Szerelmespár A szerelem mély és erős társas érzelem, amely által szorosan kötődik az ember valakihez. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi közegekben eltérő módokon határozzák meg.
Alapvetően férfi és nő között nemi vonzalmon alapuló erős lelki és testi vonzalom, amely főleg a szeretett személy iránti vágyakozásban, a hozzá való ragaszkodásban, az ő eszményítésében és az érte való odaadásban nyilvánul meg.
A szexuális kapcsolat nem összekeverendő a szerelemmel. Az ember a személyiségén keresztül hozhatja magát szerelmet befogadó, vagy a szerelem lehetőségét kizáró állapotba.
Az agy érzelmi változásaival foglalkozó neurobiológus szakemberek határozottan különválasztják a szerelemérzetet és a két személy között létrejött társas kötődést.Campbell L., Stanton S.C.: Adult attachment and trust in romantic relationships. Curr. Opin. Psychol. 2019. 25: 148-151.Esch T., Stefano G.B.: The Neurobiology of Love. Neuro Endocrinol. Lett. 2005. 26: 175-192. Az előbbi csak az emberre jellemző míg az utóbbi az állatvilágban is megtalálható a párban vagy csapatban élő állatoknál. A két érzelem neurobiológiai alapjai is eltérnek egymástól ezért a tudományos publikációkban a szerelmi érzést megkülönböztetésül a "romantikus" jelzővel, tehát romantikus szerelmi érzés kifejezéssel jelölik.Chow C. M., Ruhl H., Buhrmester D.: Romantic relationships and psychological distress among adolescents: Moderating role of friendship closeness. Int. J. Soc. Psychiatry. 2015. 61: 711-720. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint az érzelmek hátterében egyértelműen idegi és neurokémiai okok és változások húzódnak meg.Emanuele E.: NGF and romantic love. Arch. Ital. Biol. 2011. 149: 265-268.Wang Y., Zhang Y., Chen Y., Jing F., Wang Z., Hao Y., Yang L., Liu Y., Zhou Y., Zhang X.: Modulatory effect of romantic love on value estimation and its neural mechanism. Neuroreport. 2016. 27: 323-328.
A kutatások szerint a szerelem és az általa okozott intenzív lángolás jellemzően átmeneti: a szakemberek úgy vélik, hogy a szenvedélyes szerelem tipikusan hat hónaptól legfeljebb két évig tarthat – már ha kitart ennyi ideig az érintett felek kapcsolata. Ennek hátterében elsősorban hormonális és idegrendszeri folyamatok állnak, amelyek idővel természetes módon mérséklődnek. Ahogy csökken a hormonok hatása, a „rózsaszín köd” is fokozatosan szertefoszlik, és a partnerek egyre reálisabban látják egymást. Ezt követően – ha az érintett felek még együtt vannak – a kapcsolat nyugodtabb szakaszba léphet, de a kezdeti szenvedély helyét nem minden esetben veszi át mély érzelmi kötődés. A mindennapok, a rutin és az élethelyzet változásai miatt sok pár fokozatosan eltávolodik egymástól, különösen a kapcsolat ötödik–hetedik éve körül, amelyet számos kutató is kritikus időszaknak tart. Bár vannak kapcsolatok, amelyek ezen is túljutnak, a hosszú együttélés önmagában nem jelent garanciát a tartós szerelemre vagy az erős kötődésre. A szakemberek szerint a kezdeti lángolás elmúlása természetes folyamat, és a kapcsolat későbbi alakulása már számos más tényezőtől függ.
A szerelmi érzés neurobiológiai megközelítése A romantikus szerelem az emberi tudattal rendelkező lényre – tehát a Homo sapiensre – jellemző szubjektív érzelmi állapot, mely egy másik személyhez való vonzalomban nyilvánul meg.Fletcher G. J. O., Simpson J. A., Campbell L., Overall N. C.: Pair-bonding, romantic love, and evolution: the curious case of Homo sapiens. Perspect. Psychol. Sci., 2015. 10: 20–36. Hangsúlyozni kell, hogy az emberi tudat az a humán funkció, amely a romantikus szerelmi érzést különbözővé, magasabb rendűvé teszi az állatvilágban kialakult és a fajfenntartást szolgáló egyszerű szexuális vonzalomtól.Zeki S.: The neurobiology of love. FEBS Lett. 2007. 581: 2575-2579.
Fiziológiai értelemben a romantikus szerelem és a szexuális vonzalom között kapcsolat van, ami nem meglepő, hiszen az állatvilágból kiemelkedő ember szerelmi érzésének evolúciós gyökerei a szexuális vonzalomig a fajfenntartásig nyúlnak vissza.Fraley R. C., Brumbaugh C. C., Marks M. J.: The evolution and function of adult attachment: a comparative and phylogenetic analysis. J. Pers. Soc. Psychol. 2005. 89: 731-46. De a romantikus szerelmi érzés nem egyszerűsíthető le a libidóra.Fisher H.E.: Lust, attraction, and attachment in mammalian reproduction. Hum. Nat. 1998. 9: 23-52.
A romantikus szerelemre hármas irányultság jellemző. Egyrészt egy olyan euforikus, pozitív töltetű érzés, amire a szerelmes makacsul vágyik de, ugyanakkor ennek a vágynak az elérése érdekében sok dolgot hajlandó alárendelni, mellőzni vagy az életében korábban fontosnak tartott dolgokat félretenni. Egyszerűbb megfogalmazásban a szerelmes ember viselkedési szempontból „elveszti a józan eszét” (például nem hallgat a családjára vagy a barátaira) és gyakran észszerűtlen dolgokat cselekedve irracionális döntéseket hoz. Gondolkodásában, értékítéletében a szerelme megszerzése vagy megtartása prioritást élvez és fontosabbá válik mindennél, olykor még a legfontosabb önfenntartási ösztönök is háttérbe szorulnak. A szerelmes emberre jellemző, hogy szerelmével szemben önzetlenné válik, annak érdekeit a saját érdekei elé helyezi. Összefoglalva: neurobiológiai szempontból van egy euforikus, romantikus érzés, van egy görcsös törekvés az érzés megszerzésére vagy fenntartására és mindezek mellett a környezet irracionális feldolgozása, kizárása a célok elérése érdekében.Fletcher G.J., Simpson J.A., Campbell L., Overall N.C.: Pair-bonding, romantic love, and evolution: the curious case of Homo sapiens. Perspect. Psychol. Sci. 2015. 10: 20-36.de Boer A., van Buel E.M., Ter Horst G.J.: Love is more than just a kiss: a neurobiological perspective on love and affection. Neuroscience. 2012. 201: 114-124.
Mivel a szerelmi érzés az agyban jön létre – bár bizonyos perifériás mechanizmusok befolyásolhatják – ezért annak biológiai és neurokémiai mechanizmusát elsősorban az emberi agyban kell keresni.Sorokowski P., Żelaźniewicz A., Nowak J., Groyecka A., Kaleta M., Lech W., Samorek S., Stachowska K., Bocian K., Pulcer A., Sorokowska A., Kowal M., Pisanski K.: Romantic Love and Reproductive Hormones in Women. Int J Environ Res Public Health. 2019. 16: 4224. A szerelem, – amely önmagában is egy nehezen definiálható és behatárolható érzelemcsoport eredője – számos, az agy különböző területein más-más neurokémiai funkciót ellátó molekula érzelemformáló hatásának eredménye. A könnyebb megértést szolgáló példával élve, egy szín vagy egy színárnyalat amelyet szemünkkel érzékelünk, több alapszín keverékéből, azok különböző arányából áll össze. A szerelmi érzés is egy érzelemárnyalatnak fogható fel, mely más érzelmek keverékéből áll össze. Ebben az érzelemi-kavalkádban a pozitív átélésű érzelmek dominálnak a negatívak csökkent mértékben vannak jelen.
Az érzelmek mögött az agyban neurokémiai mechanizmusok sora húzódik meg, melyekben az érzelmeket formáló molekulák, tehát neurotranszmitterek, neuromodulátorok,A neuromodulátorok olyan molekulák, amelyek a neurotraszmitterek hatását módosítják, azaz modulálják. biogén aminok, szteroidhormonok, neuropeptidekNeuropeptidek: fehérjéknél kisebb, néhány aminosavból felépülő molekulák, amelyek az idegsejtek kommunikációját segítik elő. Bár megtalálhatók az idegrendszer perifériáján is, de elsősorban a központi idegrendszerben fordulnak elő. Meghatározó szerepük van a legkülönbözőbb neuroélettani folyamatban, mint metabolizmus, fájdalomérzet, szociális magatartás, az agy jutalmazási mechanizmusa, tanulás, emlékezés, stb. stb. játszanak szerepet. Ezek között kiemelt jelentőségű, tehát specifikus „szerelemmolekuláról” nem lehet beszélni, hiszen a mechanizmusban jelentőséggel bíró molekulák bármelyikének hiánya vagy többlete az arányok megbomlását vagyis az érzelem azonnali megváltozását vonja maga után. Ez azt jelenti, hogy minden a hangulatot és érzelmet kialakító molekula egyformán fontos a romantikus szerelem érzésének átéléséhez.Langeslag S.J., van Strien J.W.: Regulation of Romantic Love Feelings: Preconceptions, Strategies, and Feasibility. PLoS One. 2016. 11: e0161087.
A fenti megállapítások választ adnak az érzés neurobiológiájára, de nem adnak magyarázatot arra, hogy erre a gyönyörre miért vágyik a szerelmes annyira makacsul, minden mást háttérbe helyezve, mely érzés elutasítása vagy elvesztése esetén szélsőséges esetben akár öngyilkosságra is képes.Fisher H.E., Xu X., Aron A., Brown L.L.: Intense, Passionate, Romantic Love: A Natural Addiction? How the Fields That Investigate Romance and Substance Abuse Can Inform Each Other. Front Psychol. 2016 7: 687.
A makacs vágy, a kitartó törekvés, hogy a romantikus érzést a szerelmes mindenáron megszerezze és átélje, az agy anatómiailag jól definiált „jutalmazási rendszer”-ének köszönhető.Xiaomeng Xu, Arthur Aron, Lucy Brown, Guikang Cao, Tingyong Feng, Xuchu Weng: Reward and motivation systems: A brain mapping study of early-stage intense romantic love in Chinese participants. Hum Brain Mapp. 2011 32: 249–257.
Az agy jutalmazási rendszerének szerepe a szerelmi érzésben Az életünket átszövő fiziológiai ténykedések között vannak olyanok, amelyek kellemetlen érzéssel járnak (szomjazás, éhezés, fájdalom) és vannak, amelyek kellemes érzést váltanak ki (evés, szexuális aktivitás, pihenés). A kellemes érzésre vágyunk, míg a kellemetleneket igyekszünk kerülni. Az érzelmek mindkét típusának az a célja, hogy a szervezet az életvitelünket az élettanilag normális, tehát fiziológiásan fenntartható mederbe kényszerítse. Ehhez az agy jól körülírható területén egy olyan struktúra áll rendelkezésre, amely az élettanilag helyes irányú cselekedeteket gyönyörérzéssel jutalmazza.Feldman, R. S., Meyer J. S., Quenzer L. F.: Principles of neuropsychopharmacology. Sinauer Associates Inc. Publishers, Sunderland, Massachusetts, 1997. 536–538. oldal. ISBN 0‐87893‐175‐9
Az agy jutalmazási rendszerének létét először állatkísérletekben mutatták ki oly módon, hogy szabadon közlekedő kísérleti patkány agyának meghatározott területére agyi elektródokat ültettek be, amelyeket egy kapcsoló segítségével az állatok maguk bekapcsolhattak, mintegy önmagukat ingerelve. Az állatok így maguk indították be a megfelelő áramimpulzusokat adó ingerlőberendezést, melynek eredményeként szinte folyamatosan ingerelték a gyönyörérzést keltő agyterületüket (akár szünet nélkül 4000-szer is), ezzel mintegy ingerlésfüggő állapotba hajszolva magukat. Az állatokban az ingerlés iránti késztetés olyan erős volt, hogy az átélt gyönyör érdekében még az ivást és táplálkozást is felfüggesztették.Fonyó A.: Az orvosi élettan tankönyve, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 687–688. oldal.
Azokat az anatómiailag jól körülírható agyi struktúrákat, amelyek elektromos ingerlésével ismételt és fenntartható öningerlés váltható ki, az agy jutalmazási rendszerének nevezi az élettan tudománya. Az állatkísérleteket követően az elektromosan ingerelhető jutalmazási rendszert az emberi agyban is megtalálták, majd képalkotó eljárásokkal (PET, fMRI ) működés közben is tanulmányozták.Dreher J.C., Meyer-Lindenberg A., Kohn P., Berman K.F.: Age-related changes in midbrain dopaminergic regulation of the human reward system. Proc. Natl. Acad. Sci. U. S. A. 2008. 105: 15106-1511.