Lisszabon (portugálul Lisboa) Portugália fővárosa és egyben legnagyobb városa. Megyeszékhelye még Lisszabon megyének, székhelye a Lisszaboni régiónak és központja Nagy-Lisszabon szubrégiónak. Itt található a lisszaboni patriarkátus székhelye is.
A Lisszabon városban élő lakosok száma 489 562 fő,2008 évi becslés Portugália állandó lakosságáról, régiók szerint. INE, Instituto Nacional de Estatística (Portugál Nemzeti Statisztikai Intézet kiadványa, 42. oldal) míg a főváros vonzáskörzetének 2865 km² területén közel 2,8 millió ember él, az ország lakosságának 27,7%-a. A Lisszaboni régió Portugália leggazdagabb térsége, az egy főre jutó éves bruttó hazai terméke (GDP) az Európai Unió átlagánál is jelentősen magasabb, az ország bruttó hazai termékének 37%-át termeli. Lisszabon az ország politikai központja, itt található a kormány székhelye és a köztársaság elnökének rezidenciája is.
Két európai uniós hivatalnak van székhelye Lisszabonban, a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának (EMCDDA) és az Európai Tengerészeti Biztonsági Hivatalnak (EMSA). A Portugál Nyelvű Országok Közösségének (CPLP) központja szintén itt található.
Lisszabon alapterülete 83,84 km², átlagos népsűrűsége 5839 lakos/km²-ként. A város jelenleg 53 kerületre van felosztva, azonban előkészítés alatt áll egy új kerület alakításának terve. Északon Odivelas és Loures községekkel, nyugaton Oeiras községgel, északnyugaton Amadora községgel, délkeletről pedig a Tejo folyó tölcsértorkolatával határos. Lisszabon a torkolat vonala mentén szomszédos a déli part községeivel Almadával, Seixallal, Barreiróval, Moitaval, Montijoval és Alcochetevel.
Földrajz
bélyegkép|balra|Lisszabon műholdfelvételen Lisszabon Portugália nyugati peremén, az Atlanti-óceán partján helyezkedik el. Európa szárazföldi területének legnyugatibb fővárosa. A Tejo tölcsértorkolatában a folyó jobb partján található, alapterülete 83,84 km². Legmagasabb pontja a "Serra de Monsanto" 227 méterre emelkedik a tengerszint fölé. A főváros szorosan vett határait jól meghatározzák a történelmi városrészek kontúrjai. Lisszabon körül számos, ma már közigazgatásilag önálló peremváros fejlődött ki, mint "Loures", "Odivelas", "Amadora" és "Oeiras" melyek a főváros vonzáskörzetéhez, agglomerációjához tartoznak. Rómához hasonlóan a történelmi városnegyedek a város hét dombjára épültek. Az utcahálózat ezért sok esetben túl szűk ahhoz hogy járműforgalom megközelíthesse, ezért a tömegközlekedést három siklóvasútvonal és egy felvonó, a Santa Justa felvonó biztosítja. A város nyugati felét a Monsanto Park természetvédelmi területe foglalja el, amely közel 10 km²-es területével Európa egyik legnagyobb városi zöldfelületei közé tartozik. Lisszabon a XIX. századtól kezdődően fokozatosan terjeszkedett a Tejo folyó felé is medrének módszeres feltöltésével. A feltöltések helyén kikötői létesítmények, vasútvonalak és főutak, valamint az utóbbi évtizedben új urbanizációk épültek mint a Nemzetek Parkja (portugálul "Parque das Nações") és egy új kulturális negyed, a Belém-i Művelődési Központ (portugálul "Centro Cultural de Belém").
Éghajlat A város klímája mediterrán. Lisszabon az egyik legmelegebb európai főváros. A tavaszi és a nyári hónapok zömmel naposak. A maximum hőmérséklet júliusban és augusztusban körülbelül 28 °C és a legalacsonyabb hőmérséklet 18 °C körüli. A késő ősz és a tél tipikusan esős és szeles; a max. hőmérséklet télen 15 °C körül alakul. A napsütéses órák száma igen magas, átlagosan évi 2800 napos óra.
Népesség
Lisszabon város állandó lakosainak száma (2008. évi adatok szerint) 489 562 fő,2008. évi becslés Portugália állandó lakosságáról, régiók szerint. INE, Instituto Nacional de Estatística (Portugál Nemzeti Statisztikai Intézet kiadványa, 42. oldal) míg a főváros vonzáskörzetének teljes 2864.6 km²-esTerületi adatok NUTS II övezetek szerint. területén 2 808 414Átlagos összlakosság NUTS II övezetek szerint. ember lakik, kontinentális Portugália lakosságának 27,7%-a.
A fővárosban az elmúlt években erős népességfogyásLisszabon demográfiai helyzete Lisszabon önkormányzatának lapja (portugálul) tapasztalható a lakosság elővárosi övezetekbe való kiköltözése miatt, amit jól mutat az agglomeráció népességszámának erőteljes növekedése. Lisszabon népességének több mint 54%-át képviselik a nők, a férfiak aránya pedig 46%. A város korösszetételére jellemző az elöregedés, a 65 éves vagy annál idősebbek aránya a teljes populáció 23%-tDiagnóstico - O envelhecimento da população da cidade de Lisboa A köztársasági elnök hivatalának publikációja teszi ki, míg országos viszonylatban az átlag csupán 16%.Tanulmány Portugália elöregedéséről V. Portugál Szociológiai Kongresszus tanulmánya (portugálul) A lakosság 13%-a fiatalabb 15 évesnél, 9%-a 15 és 24 év közötti és 53%-a 25 és 64 év közötti.
+Lisszabon demográfiai fejlődése (1801–2008)Év18011849190019301960198119912001200320042005200620072008 Lakosság 203 999 174 900 350 919 591 939 801 155 807 937 663 394 564 657 540 563 529 485 519 795 509 751 499 709 489 562
Közigazgatás 2013-ig
2013-ig Lisszabont 53 területre osztották fel ,Static.publico.pt: Mapa proposto para as freguesias de Lisboa abgerufen am 1. November 2013. amelyeket adminisztratív okokból négy körzetbe (bairros) osztottak be: Ajuda (2. Bairro) Alcântara (2. Bairro) Alto do Pina (4. Bairro) Alvalade (3. Bairro) Ameixoeira (3. Bairro) Anjos (1. Bairro) Beato (4. Bairro) Benfica (3. Bairro) Campo Grande (3. Bairro) Campolide (3. Bairro) Carnide (3. Bairro) Castelo (1. Bairro) Charneca (3. Bairro) Coração de Jesus (1. Bairro) Encarnação (1. Bairro) Graça (1. Bairro) Lapa (2. Bairro) Lumiar (3. Bairro) Madalena (1. Bairro) Mártires (1. Bairro) Marvila (4. Bairro) Mercês (1. Bairro) Nossa Senhora de Fátima (3. Bairro) Pena (1. Bairro) Penha de França (4. Bairro) Prazeres (2. Bairro) Sacramento (1. Bairro) Santa Catarina (1. Bairro) Santa Engrácia (1. Bairro) Santa Isabel (2. Bairro) Santa Justa (1. Bairro) Santa Maria de Belém (2. Bairro) Santa Maria dos Olivais (4. Bairro) Santiago (1. Bairro) Santo Condestável (2. Bairro) Santo Estêvão (1. Bairro) Santos-o-Velho (2. Bairro) São Cristóvão e São Lourenço (1. Bairro) São Domingos de Benfica (3. Bairro) São Francisco Xavier (2. Bairro) São João (4. Bairro) São João de Brito (3. Bairro) São João de Deus (4. Bairro) São Jorge de Arroios (4. Bairro) São José (1. Bairro) São Mamede (1. Bairro) São Miguel (1. Bairro) São Nicolau (1. Bairro) São Paulo (1. Bairro) São Sebastião da Pedreira (3. Bairro) São Vicente de Fora (1. Bairro) Sé (1. Bairro) Socorro (1. Bairro)
2013 óta 2013 óta Lisszabon közigazgatásilag 24 területre (freguesias) oszlik meg:
Ajuda Alcântara Alvalade Areeiro Arroios Avenidas Novas Beato Belém Benfica Campo de Ourique Campolide Carnide Estrela Lumiar Marvila Misericórdia Olivais Parque das Nações Penha de França Santa Clara Santa Maria Maior Santo António São Domingos de Benfica São Vicente
Története A neolitikum korától a Római Birodalomig
balra|bélyegkép|200px|Szent György vár
A félszigetet az újkőkorszak alatt Ibér törzsek népesítették be. Nyugat-Európa Atlanti-óceán menti vidékein megtelepedett más népcsoportokhoz hasonlóan az ibérek is emeltek megalitikus emlékeket. Napjainkban is megtalálható számos dolmen és menhir Lisszabon környezetében, így például Amadora, Cacém, Belas, Carenque és Barreira településeken.
Föníciai eredetű régészeti leletek alapján történészeket arra a következtetésre jutottak, hogy már i.e. 1200-ban a mai város központjában, a Szent György vár dombjának déli lejtőjén egy föníciai kereskedelmi kolónia létezett. A Tejo folyó torkolatában kialakult jó adottságú természetes kikötő ideális pihenő- és feltöltőállomása lehetett az Ón-szigetekre (mai Scilly-szigetek) és Cornwall-ra tartó föníciai hajóknak.
Az időszámításunk előtti első évezredben kelta népcsoportok áramlottak be a félszigetre. Feltételezhető keveredésük a helyi ibér lakosokkal az önálló, kelta nyelven beszélő Conii és Cempsii törzseket hozhatta létre a mai Algarve és Baixo Alentejo régiókban.
Lisszabon nevének eredete egyes feltételezések szerint a föníciai Allis Ubbo, vagyis "biztonságos, barátságos kikötő" elnevezésből származik. Egy másik elmélet szerint az elnevezés a Tejo folyó római hódítás előtti nevével Lisso-val vagy Lucio-val hozható inkább kapcsolatba.
bélyegkép|A lisszaboni katedrális kolostorkertje alatt feltárt föníciai épületmaradványok.
Az Ibériai-félsziget legnagyobb folyójának torkolatában alapított új kolónia lehetővé tette a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését a szárazföld belsejében nemesfémekkel kereskedő helyi törzsekkel. Fontos helyi termék volt a só, a sózott hal és az értékes tiszta vérű luzitán ló is.
A közelmúltban tártak fel a lisszaboni katedrális kolostorkertje alól i. e. 800-ból származó föníciai eredetű maradványokat. Néhány jelenkori történészMattoso, José (dir.), História de Portugal. Primeiro Volume: Antes de Portugal, (Portugália történelme, I. kötet: Az államalapítás előtt) Lisszabon, 1992 - Portugálul. vitatja azonban Lisszabon föníciai alapításának elméletét. José Mattoso portugál történészprofesszor és középkorkutató álláspontja szerint Lisszabont egy ősi pre-ibér, autochton (a rómaiak által oppidum-nak nevezett) civilizáció alapította, amely legfeljebb kereskedelmi kapcsolatban állt a később érkezett föníciaiakkal – ezért tártak fel e korból föníciai agyagedények maradványait és más tárgyakat.
A görögök Olissipo-nak nevezték a várost Ulysses legendás ókori görög király után, akinek a város alapítását tulajdonították, bár ennek a mondának komoly valóságalapja nincsen. Egy ókori görög mítosz szerint a hős azután alapította a várost, miután elhagyta Tróját és nekivágott az Atlanti-óceánnak a görög koalíció elől. A legendát Luís de Camões is felidézi az 1572-ben írt A Lusiadák (Os Lusíadas) című portugál hőskölteményben. Később a görög elnevezés a római hódítás alatt Olissipona-ként vándorolt át a vulgáris latin nyelvbe.
A Római Birodalomtól a vizigót hódításig
bélyegkép|balra|Lusitania ókori római provincia A II. pun háború végén (i. e. 218-tól i. e. 201-ig), Hannibal legyőzése után a rómaiak hadjáratot indítottak a jelentős karthágói gyarmat, Hispania meghódítására. Scipio Africanus Kelet-Hispaniában sikeresen leigázta a karthágóiakat, a nyugati térségek megbékítésére pedig Decimus Junius Brutus Callaicus proconsul vezetésével indította csapatokat. Ő i. e. 205 körül szövetségre lépett Olissipo népével, akik katonai segítséget nyújtottak a római légióknak a félsziget északnyugati felét benépesítő kelta törzsek leverésére. A támogatásért cserébe a várost Felicitas Julia néven, a legtöbb meghódított castrum-nál és autochton településnél jóval nagyobb, különleges kiváltságokkal olvasztották be a Római Birodalomba. A város Municipium Cives Romanorum rangot kapott és 50 km-es körzetébe tartozó területekkel együtt önrendelkezési jogot és adómentességet élvezett, polgárai pedig megkapták a római polgárjoggal járó privilégiumokat. Az Ibériai-félsziget teljes meghódítása és provinciákra bontása után Lusitania tartomány része lett – ennek fővárosa, Emerita Augusta (mai nevén Mérida) a spanyolországi Extremadura autonóm közösségben található.
Augustus római császár uralkodása idején (i. e. 27-től i. sz. 14-ig) a városban épült egy színház, egy termálfürdő (a mai Rua da Prata környékén), templomok a császár valamint Jupiter, Diána, Tethys, Cybele és Idae Phrygiae (egy kevésbé elterjedt, Kis-Ázsiából származó kultusz) istenek és istennők tiszteletére. Emeltek továbbá egy fórumot, többszintes lakóépületekből (insulae) álló negyedet a mai városközpont és várdomb között. Egy Nekropolisz nyomait fedezték fel a mai Praça da Figueira tér alatt.