Vasmeteorit

bélyegkép|250px|jobbra|Vasmeteorit metszete, melyen jól megfigyelhetők a widmanstätten mintázat sávjai bélyegkép|250px|A hraschinai meteorithullás korabeli rajza, melyet Szigetváron készítettek 1751-ben. bélyegkép|250px|A Hraschina vasmeteorit egyik hullott darabja.

Vasmeteoritoknak a túlnyomórészt nikkel-vas ötvözetekből álló meteoritokat nevezzük.

Előfordulásuk Bár a kőmeteoritokhoz képest igen ritkák, kb. a megfigyelt meteoritok 5,7%-át teszik ki, a meteorit-gyűjteményekben ennél jóval nagyobb arányban fordulnak elő.

Ennek több oka van: A kőmeteoritokkal ellentétben még laikusok számára is könnyen felismerhetők. A napjainkban folyó meteoritkutatások a sivatagokban és a Déli-sarkvidéken sokkal reprezentatívabb mintával szolgálnak. Az időjárásnak sokkal jobban ellenállnak. A légkörbe való belépést nagyobb eséllyel élik túl és jobban ellenállnak az ilyenkor fellépő párolgásnak, így nagyobb az esély, hogy jelentősebb darabra bukkanjanak. Voltaképp a vasmeteoritok adják az összes ismert meteorit 90%-át, megközelítőleg összesen 500 tonnát. Valamennyi ismert nagyobb meteorit ebből a fajtából származik, köztük a legnagyobb, a Hoba meteorit is.

Eredetük A vasmeteoritok többsége M típusú aszteroidákból származik, melyek olyan nagyobb ősi aszteroidák magjának maradványai, melyeket becsapódások törtek szét. Jelentős kivétel ez alól a IIE kémiai osztályú vasmeteorit, amely feltehetően a 6 Hebe S típusú kisbolygó kérgéből származik.

Kémiai és izotópelemzések azt mutatják, hogy legalább ötven különböző égitestből származnak. Ez azt jelzi, hogy korábban legalább ennyi nagy aszteroida létezett az kisbolygóövben – sokkal több, mint napjainkban.

Osztályozásuk

Kétféle osztályozásukat használják.

A régebbi szerkezeti osztályozás a relatív nikkel- és vastartalom alapján történik, melyet polírozás és savval való maratás után lehet megállapítani. A kategóriák: Hexahedritek (alacsony nikkeltartalom) Oktahedritek (közepestől magas nikkeltartalom), ez a leggyakoribb Ataxitok (nagyon magas nikkeltartalom), ritka Az oktahedritek tovább osztályozhatók a Widmanstätten mintájuk alapján.

Egy újabb kémiai osztályozás, mely a nyomelemek arányán alapul, osztályokba sorolja a vasmeteoritokat. Ezen osztályok különféle aszteroidákhoz tartoznak, amelyekből az adott osztályba sorolt meteoritok keletkezhettek. IAB vasmeteorit IC vasmeteorit IIAB vasmeteorit IIC vasmeteorit IID vasmeteorit IIE vasmeteorit IIG vasmeteorit IIF vasmeteorit IIIAB vasmeteorit IIICD vasmeteorit IIIE vasmeteorit IIIF vasmeteorit IVA vasmeteorit IVB vasmeteorit Besorolatlan meteoritok. Valójában ez egy több, mint 100 meteoritból álló jelentős gyűjtemény (az összes vasmeteorit mintegy 15%-a), melyek nem illenek egyetlen, fent említett nagyobb kategóriába sem és körülbelül 50 különféle égitestből származnak.

Nevezetesebb magyarországi vasmeteoritok

A három legnevezetesebb magyarországi vasmeteorit Hrasina, Lénártó és Kaposfüred közelében csapódott be.

Az első, Magyarországhoz is kapcsolódó vasmeteorit a Hrasinai meteorit. A hullás 1751. május 26-án este 6 órakor történt Zágrábtól északra a Hrasina nevű község határán, vasárnapi napon, a sétáló közönség szeme láttára. A hrasinai hullás azért jelentős, mert a két első európai olyan meteorithullás volt, melynek alapján a meteoritika tudománya kifejlődött. Ebben a fejlődésben mérföldkő E. F. F. Chladni könyvének a megjelenése. Ebben több hullást is leír igen részletesen, köztük a hraschinait. Ez azért is különösen fontos, mert a hrasinai hullásról nemcsak leírás, hanem korabeli rajz is fennmaradt. Ezen megfigyelhető a kis felhő, amelyből a tűzgolyó előtör, a villámok, amelyek a felhőből villannak szét és a közeledve tűzcsóvákat vető tűzgolyó is. Ennek a meteoritnak a kisebbik fele számtalan részre darabolva, Európa több múzeumába került, egy 2,8 kg-os darab pedig a bécsi császári múzeumba (ma Naturhistorisches Museum). A bécsi múzeum őre, Paul Partsch és báró Brudern József ebből a meteorit darabból késeket és kardokat készíttetett, melyek mintázata hasonló lett a damaszkuszi acélból készült kardok mintázatához. Sáros vármegye szekcsői járásában, 1814-ben Lénártó falura meteoriteső hullott, a lénártói meteorit 108,6 kilogramm tömegű megtalált darabjai a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek és ma is ott láthatók. Ekkor jegyzik fel először az IA típusú vasmeteoritot. Scott és Wasson 1976-os cikkében azonban már IIIA típusként említi a Lénártót a nikkel-, gallium-, germánium- és irídiumtartalom alapján. A kaposfüredi vasmeteorit 1995-ben hullott le Somogy megyében, Kaposfüreden. A mintegy 2,5 kilogramm tömegű vasmeteorit a kaposfüredi plébános kertjében az koordinátán esett le.

A vasmeteoritok szerepe egy átfogó kis-égitest fejlődéstörténetben Érdemes az egyes meteorittípusokra úgy gondolni, mint egy öves égitest egyes rétegeire. Ilyen rétegek azokon a nagyobb tömegű kisbolygókon alakulhattak ki, amelyek a radioaktív elemek bomlása során keletkező hőtől fokozatosan felmelegedtek és részlegesen meg is olvadtak, majd differenciálódtak. Ebben a folyamatban az egyes kis-égitestek különböző fázisokig jutottak el. Másrészt a kis-égitesten belüli tartományok is átmeneteket képeznek. Ilyen átmeneti tartomány töredékei a kő-vas meteoritok: a pallazit és a mezosziderit. A pallazitokban a vas folytonos tartományt képez és csak kis szemcsék formájában ül a vasban néhány olivin- vagy piroxénkristály.

Kapcsolódó szócikkek Akondritok Kondritok Meteorit Pallazit Magyarországi meteoritok listája Meteoritok osztályozása

Jegyzetek

Irodalom Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány ( Ö, ) Bérczi Sz., Gucsik A., Hargitai H., Józsa S., Kereszturi Á., Nagy Sz., Szakmány Gy. (szerk. *Bérczi Sz.) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest () Scott, E. R. D.; Wasson, J. T. (1976): Chemical classification of iron meteorites. VIII – Groups IC, IIE, IIIF and 97 other irons. Geochimica et Cosmochimica Acta, vol. 40, Jan. 1976, p. 103-115.

Külső hivatkozások

A kaposfüredi meteorit azonosítása Ursula B. Marvin (2007): Ernst Florens Friedrich Chladni (1756-1827) and the origins of modern meteorite research. Meteoritics and Planetary Science, 42, 2007 Spet. pp. B68.