A hettita (, ne-ši-li vagy nāšili) az ókori hettiták – általános feltételezés szerint – utód nélkül kihalt nyelve, amelynek legkorábbi emlékei i. e. 1900 körülre tehetők. Az összeomlásig (i. e. 1200-ig) hivatalos nyelv volt az anatóliai Hettita Birodalomban, használata a tengeri népek i. e. 12. századi, majd az arameusok i. e. 10. századi vándorlása során visszaszorult. A hieroglifikus nyelvemlékek – amelyek nem hettita, hanem a rokon luvi nyelvűek – azonban i. e. 700-ig megtalálhatók az újhettita királyságokban, miközben a neszai nyelv leírására szolgáló ékírásos változat helyét átvette az ugariti és annak utódja, a föníciai betűírás. A feliratos emlékek java része a mai Boğazköyből (ókori nevén Hattuszasz, majd Pteria), a hajdani Hettita Birodalom központjából, valamint Neszából, az első olyan hettita hatalmi centrumból került elő, amely nagyobb térségek felett gyakorolt közvetlen politikai hatalmat.

Jellemzői Az anatóliai írott emlékek részben ékírásosak, részben hieroglifikusak, de ez utóbbiról már kiderült, hogy csak a luvi nyelv írására alkalmazták. A hettita írás sajátos, helyi használatra kifejlesztett változata az óasszír írásnak. Néhány determinatívumtól eltekintve csaknem kizárólag szótagírás. A hettita írás megfejtése előtt az alkalmazott ideogrammák érthetőek voltak, de kiejtésüket nem ismerték, míg a szótagírás fonetikusan olvasható volt, de ismeretlen nyelvet jegyeztek le vele. A cseh Bedřich Hrozný munkásságáig a hettita történelmet homály fedte, mert hiába volt nagy mennyiségű hettita dokumentum, sőt hiába lehetett ezeket fonetikusan elolvasni a nyelv ismeretének hiányában.

A hettita írás az ékírás egyszerűsödési folyamatának egyik utolsó állomása. A sumer képjelekből kialakult ékírás szóírás volt, azaz teljes szavakat jelentett egy-egy jel, csakúgy mint a hieroglif írásban. Az akkádok úgy vették át a jelkészletet, hogy saját nyelvükhöz igazították, a sumer szó akkád fordításával értelmezték ugyanazt a jelet, valamint az egytagú sumer szavak leírására szolgáló ékjeleket szótagok jelölésére is alkalmazták. A hettitákhoz az asszírokon, az óasszír nyelvjáráson keresztül került az írásrendszer, és szintén a saját nyelvükhöz igazították azt. Csak korlátozott számú jelet vettek át. Minden, a nyelvben előforduló szótaghoz egyet. Így egy viszonylag egyértelmű szótagírás keletkezett, amelyhez azonban felhasználtak logogramokat és értelmező jeleket is, így nem lehet tisztán szótagírásnak nevezni.

A logogramokkal írt szavak hangalakja általában ismeretlen. A LUGAL logogram például u-tövű főnévként viselkedik ragozott alakjában. Így feltehető, hogy az akkád-asszír šarrum-hoz hasonló lehetett a hettita nyelvű „király”, de erre semmilyen konkrét bizonyíték nincs. Szerencsés eset, amikor a logogramot néha szótaggal is kiírták, így a ZAG logogram ejtése valószínűleg ku/gu vagy kun/gun volt, mivel a kunnaš szót helyenként ZAG-na-aš formában is olvashatjuk.

A hettita nyelv fonológiája ma is több tekintetben homályos, ami az írásrendszer sajátságaiból ered. A sumer ékírás már az akkád nyelv leírására sem volt teljesen alkalmas, mivel a sumer nyelv és az akkád nyelv hangkészlete eltérő. Az akkádból leszármazó óasszír nyelv már egy áttételes és a sémi nyelvekhez idomuló írásrendszert terjesztett el Anatóliában. A hettita nyelv nem sumer és nem is sémi, így a sumer eredetű, de sémi hangzók írására módosított írásrendszer a hettita nyelv hangzóit nem adhatta vissza teljes egészében. A hettita feliratokat eredetileg óasszír ejtés szerint olvasták, megfejtése óta bizonyos szótagjelek értelmezését módosították az indoeurópai nyelvek általános hangkészletének jellemzői alapján, de összességében még ma is homályos, hogy az egyes szótagok pontosan milyen hangértéket képviseltek és hogyan ejtették azokat. A mai hettita átírás csak közelíti a hettita nyelv eredeti hangzását, de egészen biztosan nem felel meg annak. A hettita ékírás szótagjelei tehát általában jól értelmezhetők, de az ejtésüket tekintve többségük közmegegyezésen alapul.

Megfejtése Bedřich Hrozný azt használta ki, hogy az asszír ékírással írt szótagjelek közelítő hangértéke ismert volt, csak azt nem tudták, milyen nyelven írták azokat. Az áttörést egy mondat elolvasása hozta:

nu-NINDA-an-e-iz-za-at-te-ni-wa-a-tar-ma-e-ku-ut-te-ni

Teljesen ismeretlen volt, hogy ezekből a jelekből melyik lehet esetleg determinatívum vagy logogram. Hrozný szerencsés volt, hogy egyetlen ideogramon kívül nem volt más benne. Emellett – mivel a hettiták általában központozó jeleket sem használtak – a szóhatárok sem voltak egyértelműek. A tagolás, szóköz akárhol lehetett a mondaton belül. Az egyetlen ideogram a NINDA ( vagy ), amelynek jelentése: „kenyér”. Hrozný feltételezte a „kenyér” szó alapján, hogy a mondatban evésről (és ivásról) lehet szó, ezért olyan szótagcsoportokat keresett, amelyek az általa ismert nyelvekben esetleg ismerősek az evés és ivás fogalomköréből.

a mondat és értelmezése olvasott szavakszóközökkel tagolva nu 12px-an e-iz-za-at-te-ni wa-a-tar-ma e-ku-ut-te-ni azonosított szavak now „kenyér”(-whom/wen?) ezzan water(-whom?)/waßer(-wen?) aqua azonosított nyelvi párhuzamok angol –(angol/német) ófelnémet angol/német latin jelentés most kenyeret esztek vizet isztok

Legnagyobb meglepetésére nem holmi egzotikus nyelvekre ismert rá, hanem angolra, németre és latinra. Veszélyes módszer, az ugyanilyen szófejtéseket, amennyiben nem az indoeurópai rokonságot támasztják alá, a mai nyelvészet abszurdnak nevezi, az evés – „eszitek” – és a „víz” szavak éppenséggel a magyarból is felismerhetők lettek volna, a magyar „kút” szónak éppen annyi köze lehetne a latin aqua szóhoz, mint a hettita „ivás”-hoz. Ez utóbbi a jelentésátvitel jelensége. Ebben az egyetlen mondatban a szóhasonlítás, jelentésátvitel és a ragok hasonlósága is megtalálható, amely módszert azonban az indoeurópai nyelvelmélet csak akkor fogadja el, ha beilleszthető az elméletbe, minden más esetben elutasítja és a véletlen körébe utalja. További véletlen, hogy ebben a mondatban a sumer GAR írásjel valóban NINDA értelmű szójelként állt, más esetekben általában ša-szótagjelként olvasandó.

A hettita nyelv Bedřich Hrozný idejéig teljesen ismeretlen volt, a nyelvészek még csak nem is sejtették a létezését. Az indogermán nyelvelmélet eddigre már készen állt. Az indogermán nyelvelmélet szerint az indoeurópaiak Európa felől terjeszkedtek kelet felé és telepedtek meg a Kaukázustól Indiáig. A hettita nyelv megfejtése kezdetben szinte eufóriát váltott ki, mivel úgy tűnt, megtalálták a legkorábbi indoeurópai népet és nyelvemlékeiket, azonban a tüzetesebb elemzés során kiderült, hogy már nem lehetett beilleszteni a hettitákat az indogermán elméletbe, nyelvüket ma már az indoeurópai nyelvek kihalt mellékágaként tartják számon. A legfőbb problémát a hangtörvények alkalmazhatatlansága jelentette, mivel a hettita nyelvben rendkívül sok a mai indoeurópai nyelvekben is meglévő szó, amelyek háromezer éven át nem változtak. Ez pedig ellentmond a hangtörvényes nyelvészet egyik alapvető megállapításának, miszerint a mássalhangzók szabályosan és törvényszerűen változnak, és kizárt dolog, hogy akár ezer éven át azonos maradjon egy hangzó egy szóban. Ennek az ellentmondásnak a feloldására nem a hangtörvények elméletét módosították, hanem a hettita nyelvet sorolták át egy oldalágba, mivel így azt lehet mondani, hogy a mai indoeurópai nyelvek és a hettita egy közös ősből alakult ki, és a mai nyelvekben nem származik egyetlen szó sem közvetlenül a hettitából. Ez jobban megfelel az indoeurópai nyelvelméletnek, mint az, hogy elfogadják, hogy a hettita wātar szó háromezer éven át gyakorlatilag nem változott. A wātar és a water szavak hasonlóságának mai elfogadott magyarázata az, hogy mindkettő az ősindoeurópai (PIE) *yôtorThomas Gamkrelidze ősnyelvi rekonstrukciója szerint. Egy másik rekonstrukció alapján: *wódr származéka, és osztozik az ősön az ógörög hüdór szóval is. Ebből pedig az következik, hogy a két szó nem közvetlenül rokona egymásnak, csak őseik voltak közösek és konvergens evolúcióval jöttek létre.

Rokonsága A hettita nyelvemlékeket az indoeurópai nyelvcsalád legkorábbi ismert képviselőjének tartják. Ugyan szóltak viták a helyes besorolásáról, a nyelvészek többsége úgy véli, hogy a nyelv az anatóliai nyelvek közé tartozik, és az alapnyelvtől való nagy eltéréseit a későbbi önálló fejlődés eredményezte. A hettita nyelvben fellelhető nem-indoeurópai elemeket a hipotetikus hattili nyelv, a szintén hipotetikus „protohatti” népesség nyelvének maradványaként értelmezik.

A probléma megoldását jelentősen nehezíti az a körülmény, hogy valójában hettita nyelv nem létezett. Csak a hattuszaszi ásatások során nyolc nyelv feliratait találták meg. Ebből legalább négy a teljes területen elterjedt volt, de a többi négy is jelentős nyelvjárás. Amikor hettita nyelvről beszélnek a nyelvészek, általában a neszai nyelvet értik alatta, emellett azonban a luvi, palai és arzavai, sőt hurri és asszír nyelvű dokumentumok keletkeztek. A hettiták az asszír ékírás mellett nagyobb jelentőségű epigrafikus emlékeiken hieroglifszerű képírást is használtak, a luvi hieroglifákat. A hettita uralkodóréteg még a hettita történelem utolsó szakaszában (hettita újbirodalom) is bizonyítottan kétnyelvű (hettita-luvi) volt.

Colin Renfrew anatóliai származáselmélete lehetővé teszi azt a feltételezést is, hogy a hettita nyelv egyáltalán nem halt ki, hanem ő maga a proto-indoeurópai nyelv. A probléma megoldására adott másik nyelvészeti válasz az indo-hettita hipotézis, amely a hettita nyelv és a többi indoeurópai nagyfokú eltéréseit abból származtatja, hogy még a proto-indoeurópai nyelv kialakulása előtt, az i. e. 8. évezred folyamán váltak el ezek az ágak. Figyelembe véve azonban azt a körülményt, hogy a hettita nyelv első emlékei az i. e. 19. századból, a hettitán kívül pedig a szanszkrit i. e. 8–9. századból származnak, ez az elmélet rendkívül bizonytalan.

Kihalása sem teljesen egyértelmű, hiszen az újhettita királyságokban az i. e. 8. század legvégéig biztosan használták hivatalos nyelvként, bár jelentős arameus hatás érte. A kevert nyelvek egyik jellegzetes tagja a szamali nyelv, amely a föníciai, arameus és luvi keveréke. Az újhettita államok hivatalos nyelvei alapvetően a luvira épültek. Emellett az ógörög nyelv – és érdekes módon a latin – számos vonása vezethető le közvetlenül a hettita nyelvből, vagy közvetetten a luviból. Ugyanez mondható el az örmény nyelvről is. Az ógörög és az örmény nyelvek egymás közti hasonlóságai sokkal inkább levezethetők a közös hettita alapból, mint bármely más indoeurópai jellemzőből.

A nyelvi rokonságra több elképzelés létezik. A főbb variációk az alábbi családfákon láthatók. Ezek a relációk a népek történetéről önmagukban semmit sem mondanak, és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fejlődés sosem lineáris, a nyelvek folytonosan hatnak egymásra és alakulnak. A nyelvcsaládok kategóriái nem lezárt és önmagukban való egységek, leginkább a nyelvek hasonlósági fokáról adnak tájékoztatást.

1. A proto-indoeurópai nyelv differenciálódásával létrejövő, eszerint a hettita utód nélkül kihalt nyelv:

2. Az indo-hettita nyelv differenciálódásával létrejövő (ebben a neszai felel meg az itt tárgyalt hettita nyelvnek). A hettita nyelv itt lehetséges őse az ógörög és örmény nyelveknek:

3. Az anatóliai PIE alapnyelv elmélete, amely szerint a hettita nyelv áll a legközelebb a proto-indoeurópaihoz, és könnyen kapcsolatot lehet találni az örmény, a görög, az etruszk és a latin nyelv között:

Ortográfia