Angyal István (Magyarbánhegyes, 1928. október 14. – Budapest, 1958. december 1.) az 1956-os forradalom szabadságharcosa, a budapesti Tűzoltó utcai csoport vezetője, a forradalmat követő megtorlás áldozata.Szilágyi Iván Péter: Angyal István, a magyar zsidó ötvenhatos, mazsihisz.hu

A forradalom egyik legtisztábban idealista és legellentmondásosabb alakja: idealista kommunista volt, aki azonban fellázadt a létező kommunizmus ellen, a kommunista rezsim egy újabb korszakában halálra ítélték, mégis mindhalálig ragaszkodott meggyőződéséhez.

Az 1989–1990 óta az 1956-os forradalom örökségéért folyó "kultúrharc"A jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a Párttal, books.google.hu baloldali résztvevőinek egyik gyakori érve Angyal baloldalisága.

Élete 1956-ig Angyal István és Stern JúliaHalálesete bejegyezve a Budapest X. kerületi állami halotti anyakönyv 20/1959. folyószáma alatt. harmadik gyermekeként született Békés vármegyei zsidó kisiparos és kiskereskedő családba, a negyedik polgári után iskoláit származása miatt nem folytathatta. 1944-ben édesanyjával és egyik nővérével az auschwitzi megsemmisítő táborba hurcolták. Nővérét az egész tábor előtt felakasztották, mert szökni próbált és anyja is a lágerben halt meg.

István túlélte a borzalmakat és Magyarországra visszatérve kommunista meggyőződésű lett, ettől az ideológiától várva a faji és osztálykülönbségek megszüntetését, bár a kommunista pártba soha nem lépett be; gondosan tanulmányozta Marx, Engels és Lenin műveit. Megszerezte az érettségit, majd 1947-ben felvételt nyert a budapesti egyetem bölcsészkarára, magyar-történelem szakra, 1949-ben azonban, a Lukács-vita hullámai közepette – miután felszólalt a megtámadott Lukács György mellett – eltanácsolták az egyetemről.

Ezt követően lakatos lett a Budapesti Építőipari Lakatos Vállalatnál. 1951-ben Dunapentelén vasbetonszerelőnek tanult, munkájáért a Sztálin Vasmű építésében több, sztahanovistáknak járó elismerést kapott. Amikor Sztálin halálát követően 1953-ban új szellők kezdtek fújniVálság és útkeresés, mek.oszk.hu és Nagy Imre először lett miniszterelnök, visszafogták a nehézipar fejlesztési ütemét, Angyal is elvesztette a munkáját. A Közlekedési Építő Vállalat alvállalatához került, 1955-től 1956 októberéig építésvezetőként dolgozott.

A megvalósult kommunista-szocialista rendszerből kiábrándult, ám továbbra is hitt Marx, Engels és Lenin tanaiban és abban, hogy alulról szervezve létrejöhet a „demokratikus”, igazságos társadalom.

Az 1956-os forradalmi események alatt Bár munkája másfelé vonta, aktívan részt vett a budapesti fiatal értelmiségi körök életében, irodalmi esteken, a Petőfi Kör ülésein. Barátai voltak többek közt Csongovai Per Olaf filmrendező ("Csolaf") és Gáli József, Eörsi István, Fejes Endre írók. 1956. október 6-án részt vett Rajk László újratemetésén és este a József Attila Színházban Gáli Szabadsághegy című darabjának izzó hangulatú bemutatóján.

Október 23-án Esztergomban volt munkája, de amikor meghallotta, hogy a MEFESZ és a Petőfi Kör tüntetést szervez, Budapestre utazott.

1956 novemberében papírra vetett emlékezése szerint október 23-án Sinkovits Imrével – Gáli Józseffel, Sallai Kornéliával, Csurka Istvánnal, Gyárfás Miklóssal, Csongovai Per Olaffal, Déry Tiborral és a Színművészeti Főiskola más tanáraival és hallgatóival összekarolva vonult.

Este ott volt a Magyar Rádió ostrománál – kezdetben nem hitte, hogy a tömegre lőttek –, a sebesültszállításban és a lőszerrakodásban segédkezett. A Rádió elfoglalását a haladó fiatalok győzelmének ítélte.

Hamarosan egyik szervezője és vezetője lett a Budapest IX. kerületében a Tűzoltó utcában szerveződött fegyveres felkelőcsoportnak. Úgy vélte, hogy a diktatúra elleni felkelés, a függetlenségi harc igazságos, mivel a szocializmus eltorzításával, eltorzítóival szemben tört ki, tehát csak most lesz igazi szocializmus Magyarországon. Mély bizalmatlanságot táplált Maléter Pállal és Nagy Imrével szemben is.

Október 25-én részt vett a szovjet beavatkozás elleni "véres-zászlós tüntetésben". Csolaf barátjával együtt ő érte el, hogy a tömeg a semleges Jugoszlávia és ne az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége előtt tüntessen. Az ezután következő napokban forradalmi verseket, röpiratokat terjesztett és kötszert, élelmet szállított a harcolóknak és a rászorultaknak a Péterfy utcai kórházból. Eközben került kapcsolatba a Tűzoltó utca környékén harcoló felkelőkkel, akik lassan elfogadták parancsnokuknak.

Október 29-én Janza Károly honvédelmi miniszter és később Nagy Imre miniszterelnök is tárgyalt a Corvin köz és a Tűzoltó utcai csoport vezetőivel, köztük Angyallal és Csolaffal. A felkelők elutasították a fegyverletételt, legalábbis a szovjet csapatok kivonulásáig.Felakasztották az 1956-os forradalom legellentmondásosabb alakját, blikk.hu

Angyal számára ekkor Kádár János volt a hiteles politikus, akit többször is meghívott, hogy látogassa meg a személyesen a Tűzoltó utcai csoportot, hiszen ugyanazon ügyért harcolnak. Támogatta a többpártrendszer bevezetését, mivel úgy vélte, hogy a termelőeszközök magánkézbe kerülése úgysem merülhet fel. Kiáltványt juttatott el a francia és az amerikai nagykövetségre is, amelyben kifejtette, hogy nem csak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, hanem az 1917-es októberi orosz forradalom utódainak is tartják magukat. Ezért november 7-én, a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” évfordulóján, amikor még folyt a harc a szovjetek ellen, a Tűzoltó utcaiak ellenőrizte házakra Angyal a magyar zászlók mellé a vörös zászlót is kitűzette, ezzel azt üzenve a szovjet katonáknak, hogy ők harcolnak a valódi munkásforradalom mellett.Horváth Lajos: Jelképek harca 1956-ban Magyarországon, archivnet.hu

Angyal legnagyobb csalódása az volt, amikor annak a Vörös Hadseregnek a katonái lőttek rá, amelyet ő a forradalom ügyével azonosított. Ezt tetézte a szemében Kádár János viselkedése, amit árulásnak tartott.

Csoportja november 8-án tette le a fegyvert, ezután Angyal a Péterffy Sándor utcai kórházban ellenállásra buzdító röplapokat készített. Az egyik röpcédulán ez állt: November 16-án tartóztatták le.

Angyal tiszta egyénisége, hétköznapi becsületessége, következetessége sokak elismerését kiváltotta, és azt is mutatta, hogy a magyarországi sztálinizmus sem tudta eltüntetni a hazai forrásból táplálkozó kommunista gondolatot.

Halála Angyal Istvánt a budapesti Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel 1958. december 1-jén.Angyal István személye és forradalmisága, perjatszokor.blogspot.hu

Utóélete

A siralomházból barátjához, Eörsi Istvánhoz írt levelét az 1987/1-es Beszélő (szamizdat) folyóirat közölte.Eörsi István: ANGYAL ISTVÁN BÚCSÚLEVELE, beszelo.c3.hu Budapest IX. kerülete és VIII. kerülete határán, a Corvin köznél park viseli Angyal István nevét.Budapest teljes utcanévlexikona, 63. oldal Életéről 1996-ban Lugossy István "Angyal István – Tűzoltó utca 1956" címen színes dokumentumfilmet készített, amelyben Eörsi István és Mécs Imre emlékeznek az egykori szabadságharcosra. Angyal Istvánról Kornis Mihály Kádárné balladája címmel írt monodrámát. A darab, Angyal vallomása, kihallgatási jegyzőkönyvei és Eörsi István tanulmányai alapján Sólyom András állította össze az Angyal és Kádár című darab szövegkönyvét, amelyet 2006. október 20-án állította színre a Budapesti Kamaraszínház. Az ellene lefolytatott eljárásról Sólyom András 56 villanás címmel dokumentum-játékfilmet is rendezett (2007), amelyben Angyal szerepét Menszátor Héresz Attila játszotta.56 villanás (port.hu) Az Angyal és Kádár című Kornis-mű egy Kádár Jánosnéval készült interjú-sorozat alapján készült, amelyből kiderült: Kádár János felesége jelen volt Angyal István bírósági tárgyalásán.Kultúra - Angyal és Kádár - Budapesti Kamaraszínház, 1956.mti.hu Ferencváros díszpolgára (1992)

Források Angyal István saját kezű vallomása; szöveggond., jegyz. Eörsi László; Pesti Szalon, Bp., 1991

Eörsi László : Angyal István (1928-1958) (Angyal István önvallomásai); Noran, Bp., 2008, Eörsi László: EÖRSI ISTVÁN, 1956–57 Az iratok odüsszeiája, beszelo.c3.hu

Jegyzetek

További információk Eörsi István: Angyal István búcsúlevele, beszelo.c3.hu Angyal István – bemutatása a Terror Háza tematikus oldalán (hozzáférés: 2012. július 22.) Angyal István és Tűzoltó utcai felkelő csoport – Múlt-kor Történelmi Portál, 2005. október 21. Angyal István – Életrajza a Magyar Életrajzi Lexikonban (hozzáférés: 2012. július 22.) Ki volt Angyal István? – az indymedia.hu cikke Angyalról, 2005. október 19.] Angyal István, a magyar zsidó ötvenhatos – mazsisz.hu, 2009. június 29. Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994 Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993– Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996– Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub, 2001 Könyv az irodalomért. Ünnepi könyvhét 1991. [Kislexikon]. Összeáll. Nagy Csaba. [Bp.], Állami Könyvterjesztő Vállalat, Lukácsy András: Felismerem-e Angyal Istvánt? Levelek fiának, Németországba; Magvető, Bp., 1990 Lukácsy András: Angyal szállt le Budapestre. Apa és fia; 2. bőv. kiad.; CET Belvárosi, Bp., 2006

Kategória:1928-ban született személyek Kategória:1958-ban elhunyt személyek Kategória:Az 1956-os forradalom katonái Kategória:1956-os tevékenységük miatt kivégzett emberek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:Budapest IX. kerületének díszpolgárai Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Az auschwitzi koncentrációs tábor foglyai Kategória:Magyar lakatosok Kategória:Építőipari munkások Kategória:Az Új köztemetőben eltemetett személyek